Egy rendezett háló

Egy rendezett háló
Múltból a jelenbe és vissza

2011. augusztus 24., szerda




Az elmúlt időszak sem telt esemény mentesen. Túl vagyunk három négycsillagos szálloda függönyözésén, és egyéb textiljeinek beszerzésén. Mindegyik különleges és egyedi.
Különösen kedves család új családi házának belső kialakítását tervezem, lépésről lépésre. Amikor megkerestek, az elején tisztázták, hogy két évig fog tartani, de úgy lesz kialakítva, hogy festésen túl máshoz sokáig nem szeretnének nyúlni.
A tervező építész szerette az ajtókat és a zegzugos helyeket, ezért megismerkedésünk után először egy kicsit tartózkodva, később bátran javasoltam, hogy bontás belül, tágas, jól használható terek. Az új ház így alakul lassan, minden szépségét megőrizve.
Megkeresett egy hölgy két hónappal ezelőtt. Válás után, egy lepusztult lakásból kért luxuslakást a meglévő bútorai felhasználásával.
A második találkozásnál mélyen a szemembe nézett és közölte, hogy ő egy boszorkány.
Én nem láttam mást benne, mint egy vonzó, jó megjelenésű, elegáns 50 körüli hölgyet,
macska szemekkel.
Kivitelezőimmel a feladatot kihívásnak tekintettük, a statikai vizsgálattól kezdve a teljes bontás, átépítés, beépített bútorok stb, keresztül, és a lakás elkészült.
Az elszámolásnál a hölgy aranyosan közölte, hogy a pénze elfogyott, sajnálja, de nem tud fizetni, álljunk fel és távozzunk, mert a további ott tartózkodásunkat zaklatásnak tekinti, és nem szeretné kihívni a rendőrséget.
Ez új az életünkben. Lehet, hogy mégis vannak boszorkányok? Tündérek is.



2011. február 12., szombat

Carol Drinkwater. Drága Barátnőm ajándéka volt egy könyv az írónőtől. Olyan, mint ti, mondta, amikor házassági évfordulónkon megtisztelt a látogatásával. A könyvet nem tudtam a kezemből letenni, majd megvettem Drinkwater összes könyvét. Álmodoztam az olajfákról, az élet szeretetéről, és az arról az útról, amit bejártam.
Álmodozásom eredménye, egy levél az írónőnek, utazásunk előtt. Megtaláltuk az olajfákat, a kilátást a tengerre, a varázslatot. Nem érdekelt a megfáradt Cote-'d Azur/lehet hogy rossz a helyesírás/, az élmény, a látvány mindenért kárpótolt.
Mire hazaértünk, az írónő /egyben színésznő/ levele várt. Azóta levelezünk, és kíváncsian várom az első találkozást...

2011. január 28., péntek

Technika és én...jajj!



Az idő megtanított elfogadni a számítástechnika nyújtotta lehetőségeket.
Ellenérzésem 18 éves koromban kezdődött, amikor a számítógépnek hatalmas házat építettek, és a négy alapművelet lefuttatásához tanszékvezetői engedélyt kellett. Utána elvesztem a lyukkártyák és lyukszalagok sűrű erdejében, végre ott álltam a gép előtt, és a mágneslemezek, mágnesszalagok fenyegető közelsége megbénított.
A legrosszabb minden hónapban egyszer következett, apukám, aki kissé gúnyos felhanggal kérdezte: Na, szervezed a rendszert?

Az ellenérzés erősödött valamikori munkahelyemen, ahol nyomtatott áramköröket terveztem, pénteken elindult a program, családostól látogattuk meg az irodában szombaton reggel- este, vasárnap ebéd után, és hétfőre már készen is volt!

Az ellenérzésem tovább folytatódott előző vállalkozásomban, ahol üzlettársam megszállott újítóként számolatlanul költött az újra, amiből nyereség soha nem lett. Az eladott textilek átváltoztak unatkozó softwer mágusok álmosító munkaidejébe, így váltam tulajdonosból markotányos nővé, aki időnként elordította magát az áruház közepén, hadakozva az ingyenélők bámészkodó, értetlen tekintetével.

Lassan, de biztosan, tudomásul véve az elmúlt tíz év fejlődését, elérhetővé vált minden számomra is, a tervezésembe bekúszott a számítógép. Jól megférünk egymás mellett...én a ceruzával, lányom, fiam, férjem a számítógéppel.
Így teljes az egység, a design, a textilek, bútorok stb. megmarad nekem, én pedig tudomásul veszem, hogy a gépi tervezés nem az én műfajom.

2011. január 21., péntek

Változások kora

A hónapok rohannak, és ismét textilkiállítás...
A konkurensek összefognak, a haragosok kibékülnek. Az élni és élni hagyni gondolat gyökeret vert.