Egy rendezett háló

Egy rendezett háló
Múltból a jelenbe és vissza

2011. január 28., péntek

Technika és én...jajj!



Az idő megtanított elfogadni a számítástechnika nyújtotta lehetőségeket.
Ellenérzésem 18 éves koromban kezdődött, amikor a számítógépnek hatalmas házat építettek, és a négy alapművelet lefuttatásához tanszékvezetői engedélyt kellett. Utána elvesztem a lyukkártyák és lyukszalagok sűrű erdejében, végre ott álltam a gép előtt, és a mágneslemezek, mágnesszalagok fenyegető közelsége megbénított.
A legrosszabb minden hónapban egyszer következett, apukám, aki kissé gúnyos felhanggal kérdezte: Na, szervezed a rendszert?

Az ellenérzés erősödött valamikori munkahelyemen, ahol nyomtatott áramköröket terveztem, pénteken elindult a program, családostól látogattuk meg az irodában szombaton reggel- este, vasárnap ebéd után, és hétfőre már készen is volt!

Az ellenérzésem tovább folytatódott előző vállalkozásomban, ahol üzlettársam megszállott újítóként számolatlanul költött az újra, amiből nyereség soha nem lett. Az eladott textilek átváltoztak unatkozó softwer mágusok álmosító munkaidejébe, így váltam tulajdonosból markotányos nővé, aki időnként elordította magát az áruház közepén, hadakozva az ingyenélők bámészkodó, értetlen tekintetével.

Lassan, de biztosan, tudomásul véve az elmúlt tíz év fejlődését, elérhetővé vált minden számomra is, a tervezésembe bekúszott a számítógép. Jól megférünk egymás mellett...én a ceruzával, lányom, fiam, férjem a számítógéppel.
Így teljes az egység, a design, a textilek, bútorok stb. megmarad nekem, én pedig tudomásul veszem, hogy a gépi tervezés nem az én műfajom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése