Carol Drinkwater. Drága Barátnőm ajándéka volt egy könyv az írónőtől. Olyan, mint ti, mondta, amikor házassági évfordulónkon megtisztelt a látogatásával. A könyvet nem tudtam a kezemből letenni, majd megvettem Drinkwater összes könyvét. Álmodoztam az olajfákról, az élet szeretetéről, és az arról az útról, amit bejártam.
Álmodozásom eredménye, egy levél az írónőnek, utazásunk előtt. Megtaláltuk az olajfákat, a kilátást a tengerre, a varázslatot. Nem érdekelt a megfáradt Cote-'d Azur/lehet hogy rossz a helyesírás/, az élmény, a látvány mindenért kárpótolt.
Mire hazaértünk, az írónő /egyben színésznő/ levele várt. Azóta levelezünk, és kíváncsian várom az első találkozást...

Technika és én...jajj!

Az idő megtanított elfogadni a számítástechnika nyújtotta lehetőségeket.
Ellenérzésem 18 éves koromban kezdődött, amikor a számítógépnek hatalmas házat építettek, és a négy alapművelet lefuttatásához tanszékvezetői engedélyt kellett. Utána elvesztem a lyukkártyák és lyukszalagok sűrű erdejében, végre ott álltam a gép előtt, és a mágneslemezek, mágnesszalagok fenyegető közelsége megbénított.
A legrosszabb minden hónapban egyszer következett, apukám, aki kissé gúnyos felhanggal kérdezte: Na, szervezed a rendszert?

Az ellenérzés erősödött valamikori munkahelyemen, ahol nyomtatott áramköröket terveztem, pénteken elindult a program, családostól látogattuk meg az irodában szombaton reggel- este, vasárnap ebéd után, és hétfőre már készen is volt!

Az ellenérzésem tovább folytatódott előző vállalkozásomban, ahol üzlettársam megszállott újítóként számolatlanul költött az újra, amiből nyereség soha nem lett. Az eladott textilek átváltoztak unatkozó softwer mágusok álmosító munkaidejébe, így váltam tulajdonosból markotányos nővé, aki időnként elordította magát az áruház közepén, hadakozva az ingyenélők bámészkodó, értetlen tekintetével.

Lassan, de biztosan, tudomásul véve az elmúlt tíz év fejlődését, elérhetővé vált minden számomra is, a tervezésembe bekúszott a számítógép. Jól megférünk egymás mellett...én a ceruzával, lányom, fiam, férjem a számítógéppel.
Így teljes az egység, a design, a textilek, bútorok stb. megmarad nekem, én pedig tudomásul veszem, hogy a gépi tervezés nem az én műfajom.

Változások kora

A hónapok rohannak, és ismét textilkiállítás...
A konkurensek összefognak, a haragosok kibékülnek. Az élni és élni hagyni gondolat gyökeret vert.

Újra itthon

A kimerítő nyár lezárása egy hosszú út volt. Kíváncsian mentünk végig Európa egy részén, változott-e a trend, mi lesz az irányadó stílus, mindezt befejeztük a szokásos évi textilvásáron.
Útvonal: Észak-Olaszország, gyárlátogatások, Észak-Spanyolország-építészeti csodák,
Franciaország -olajfák, a kedvenceim, Belgium- gyárlátogatás és vásár.
Érdekes lesz a jövő...

Szuper! Tervdokumentáció kész, családi ház félig lebontva, az eső esik.

Akkor is gyönyörű lesz!

Az új honlapom Luca székénél is lassabban készül, ez az én hibám.
Elkészült, rengeteg hiánnyal, lassan pótoljuk.

Évekkel ezelőtt volt egy kiállítás sorozat a Vigadóban, a Tavaszi Fesztivál keretében.
Kiállítói területünk mellett mutatták be Szász Endre új tervezésű szőnyegcsaládját.
A művész megtisztelte standunkat látogatásával. Hónapokkal később megcsörrent a telefonom, és abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy vendége lehettem. Megbízott a függönyözési munkák elvégzésével. Ezt a gyönyörű anyagot választotta, a kivitelezés Éva barátnőm munkája.
Szász Endre akkor több, mint hetvenéves volt, de amikor beszélgettünk nem gondoltam, hogy több harmincévesnél. Akkor kísérletezett a különleges csempék előállításával, és biztatott, bátran hozzak el a csempékből, egyszer még nagyon értékesek lesznek.
Nem tettem meg, mert nem lett volna etikus. Ezután bízott meg a munkával.